SolveAll - problémás IT napok: 2011.01

2011. január 11., kedd

2011. január 8., szombat

Karácsony elmúltával gazdagodtam jó néhány (előre leegyeztetett) könyvvel, így írnék is erről pár szót. Az irodalmi alkotásokat hagyjuk, ennek a blognak nem célja az ilyesfajta csemegézés, de egy - illetve kettő - szakmai jellegű könyvről essen azért szó. Gondoltam, munkám kapcsán elmélyülök egy kicsit jobban az agilis szoftverfejlesztés bugyraiban - abban is a projektvezetésre, projekttervezésre vonatkozóan. Sok magyar nyelvű irodalom nem áll a témában rendelkezésre, de a Libri kínálatában megtalálni véltem a megfelelő irományt: Robert C. Martin: Tiszta kód - Az agilis szoftverfejlesztés kézikönyve, amihez számomra érthetetlen módon még egy rövid leírást sem csatoltak - pedig az ára szerintem indokolná ezt. Felvetettem a Nagy Karácsonyi listára, amit feleségem disztributál a család megfelelő tagjai felé, akik ötlethiányban szenvednek az ajándékozást illetően. A Könyv terv szerint meg is érkezett, de azt kell, hogy mondjam, elég nagy csalódást okozott. Szakmailag biztosan egy tökéletesen megírt és átgondolt művel volt dolgom, amit kifejezetten szoftver-, azon belül is Java fejlesztőknek írtak, rengeteg példán bemutatva, hogy hogyan tudunk ultra agilisek lenni. Ezt több okból érzem gyengének. Először is nem a fejlesztő lesz agilis, hanem az agilis módszertanból kifolyólag maga a szoftver tervezése agilis, így a fejlesztő is kénytelen olyan kóddarabokat írni, amelyek ennek a "filozófiának" megfelelnek. Másrészt aki látott már kész alkalmazást kód szinten az a fejlesztő biztos, hogy egy ilyen példatárral kezében nem áll neki átagilisíteni a már meglévő kódot, főleg azért mert az nem úgy volt tervezve. De erről vitatkozzanak azok, akik egy 600 oldalas könyv után úgy érzik remeg a kezük, hogy végre egy jó szaftos agilis kódot írjanak. A harmadik problémám - ami a könyv becserélésére késztetett - hogy egy szó nem sok, annyit sem találtam a projekt tervezésével vagy vezetésével kapcsolatban. Libribe vissza, blokk lobogtatva, csere. Már az ünnepek előtt kacsingattam egy könyvre, abból az okból, hogy a címe kísértetiesen hasonlít az egyik "legkedvencebb" könyvemre: Valentyin Azernyikov - Törvényszerű véletlenek mésfél évszázad a fizikájában.

Ez a könvy: Michio Kaku - A lehetetlen fizikája. A címéből adódóan valóban a fizika, sőt a modern fizika világába enged betekintést és nem is akárhogy - olyan lebilincselő és egyszerű módon megfogalmazva, hogy a még hozzám hasonló laikusok (sőt azt gondolom leginkább ők) is megértik azokat a fizikai elméleteket, kísérleteket, eredményeket, amelyek egy olyan felső szintű fizika és matematika termékei, amiről nemhogy nem hallottunk még sosem, de valószínűleg a hozzájuk vezető út első lépcsői is kilométerekre vannak tőlünk. Álljon itt a Libri rövid leírása, annál jobbat úgy sem tudok írni:

"A lehetetlenek világának lebilincselően izgalmas tudományos felderítése - a halálsugaraktól és az erőterektől a láthatatlanná tevő köpönyegig. A szerző kifejti, mennyire válhatnak elérhetővé ezek a technológiák a következő évtizedekben vagy évezredekben. Száz évvel ezelőtt a tudósok azt mondták volna, hogy a lézer, a televízió és az atombomba kívül esik a fizikailag lehetséges dolgok világán. A lehetetlen fizikája című könyvében a tekintélyes fizikus, Michio Kaku megvizsgálja, milyen mértékig válhatnak a jövőben hétköznapi valósággá a tudományos-fantasztikus irodalomból ismert módszerek és eszközök, amelyeket ma még egyformán lehetetlennek tartunk. Kaku a sci-fi világából indul ki, hogy a teleportációtól a telekinézisig szemügyre vegye a fizika ma ismert törvényeinek az alapjait - és korlátait. Lenyűgöző és gondolatébresztő beszámolójában elmagyarázza: • Miként lehet képes az optika és az elektromágnesség (az elektrodinamika) tudománya a fénnyel körbekerültetni egy tárgyat, ahogy a patak körülfolyja a sziklát, és ezáltal a "folyás irányában'" elhelyezkedő megfigyelő számára láthatatlanná tenni a tárgyat. • Hogyan lehet a torlósugár-hajtóműves rakétákkal, napvitorlásokkal, antianyaggal működő hajtóművekkel vagy nanorakétákkal eljutni a közeli csillagokig. • Miként válhat egyszer majd lehetségessé - az MRI, a számítógépek, a szupravezetés és a nanotechnológia lehetőségeit kihasználva - az egykor áltudománynak tartott telepátia és pszichokinézis. • Miért összeegyeztethető az időgép a kvantumfizika ismert törvényeivel, noha csak egy hihetetlenül fejlett civilizáció lehetne képes egy ilyen berendezést megépíteni."

Végül álljon itt egy link Michio Kaku Wikipedia-s oldalára, mert megérdemli.

Csillagos ötös, ha végeztem ezzel a könyvvel, biztos, hogy nekiesek a többinek is.

Hasznos kis progik 1.

Az elmúlt hónapokban nem frissült a blog, mert életem kényelmessé vált, valamint senki sem macerált olyan feladatokkal, amikben előfordult volna technológiai kihívás (illetve egy azért akadt, a phatch telepítése 64 bites környezetre, de erről írni is fogok). Ezúttal három kis alkalmazást javaslok, amiből kettő a végre legális licence-szel használt Office 2010-hez, azon belül is az Outlook-hoz kapcsolódik, míg a harmadik egy kis rendszer optimalizáló:

1. Aki használja már az Outlook 2010-et, annak biztosan feltűnt, hogy végre teljesen jól kezeli a word, excel, stb. file preview-t a betekintő ablakban. Aki ezt csípi, annak itt a PDF preview handler, ami ugyanígy működik és ráadásul a Foxit Reader-re épül, ami egy ingyenes PDF mutatványozó és kb. 5 MB az Adobe Reader 80MB-ja helyett, valamint lényegesen gyorsabb is. (Ha csak most telepíted, akkor figyelj oda mit raksz fel vele, ami tökéletesen felesleges: google/yahoo toolbar, firefox preview, foxit toolbar).

2. Az új céges Exchange hozzáférés a következő problémákat okozta nálam: amikor egy profil alá telepítettem a már létező kb. 10 darab email fiókommal, akkor átvette az uralmat, felülírta a már beállított kategóriáimat, összevissza keverte a naptárakat, stb. Ráadásul a naptárbejegyzéseim, kontakjaim szinkronizálva vannak a Google fiókkal, az pedig a telefonnal és maga az Exchange fiók is ugyanígy, a naptárbejegyzések sikeresen duplikálódtak, majd négyszereződtek. Aki akarja vezesse le, de így volt. Ezért úgy gondoltam, hogy létrehozok egy új Exchange profilt és így tökéletesen elkülönülve tudom kezelni a magán és a céges dolgaimat. A profil létrehozása 1 perc, az okozott kár visszaállítása 45 perc. Erős hátradőlés és széles mosoly. 4 percig. Ekkor ugyanis a telefonom csipogott, hogy új céges levél érkezett, de nálam a privát profil volt épp nyitva. Gondoltam no para, nyitok egy új Outlook példányt az új profilnak. Ne ezt az Outlook konkrétan a XX. század eleje óta nem tudja (tehát sosem tudta)! Egyszerre csak egy példány futhat, egy adott profillal. Google. Sok google. Erre a problémára ad megoldást egy nyúlfarknyi alkalmazás, konkrétan az ExtraOutlook (47 KByte). Azért nem linkelem a készítőt, mert csak valahol a net archiv bugyraiban sikerült ráakadnom egy működő példányára. Az alkalmazás semmi mást nem tud, csupán annyit, hogy elindítja az Outlook egy példányát egy dedikált memória területen és így az képes több példányban is futni. A paraméterezése igen egyszerű, egy batch file-lal az alábbiak szerint megoldható:

ExtraOutlook.exe "c:\Utils\Documenting\Microsoft Office\Office14\Outlook.exe" /profile "ceges profil"

Azért, hogy ez a remek kis alkalmazás fennmaradjon, innen jól letölthető (figyelem, nem telepítő! másold be valahova, csinálj mellé egy batch file-t ami indítja minden profilodra és mehet a menet)

3. A fentiek használatával - többek között - az ember szembesül azzal, hogy bizony-bizony fogy a memória. Nem is kicsit. A futó alkalmazások mostanra akkora memória igénnyel bírnak, hogy az elképesztő. Erről a problémáról tudnék egy pár keresetlen szót írni, de úgy tűnik az alkalmazásfejlesztők belenyugodtak abba, hogy mostanra szinte korlátlan memória áll rendelkezésre a gépekben, minek is optimalizálni. Senki nem fog meggyőzni arról, hogy normális dolog, hogy egy Firefox 2 órányi használat után miért eszik 400MB! memóriát üresen (értsd nyitott lap nélkül), vagy a Skype-hoz miért van szükség 180MB memóriára, amikor semmi nem történik benne. Köszönjük ezeket persze a mostani ultraszép felületeknek is, amiben annyi grafikai elemet használnak fel, hogy az alkalmazás memória igényének felét ezek teszik ki és a többi csak a kód. A probléma persze az, hogyha több alkalmazásunk fut egyszerre, akkor ezek a "minimális" 50-100-200MB-ok szépen felhalmozódnak és az én esetemben a 4GB memóriából gond nélkül elúszik 2.5-3GB. Ami marad persze az elég, amíg az ember nem indít el egy virtuális gépet, egy photoshop-t, delphi-t, stb-t, amiknek jogosan nagy a memóriaigényük. (Nekem a win7 20% free memóriánál elkezd automatikusan és leküzdhetetlenül egy ablakot feldobálni, hogy lépjek ki valamiből mert fogy az erőforrás - ami esetemben még 800MB memóriát jelent). Erre a problémára ad jelentős megoldást egy aprócska alkalmazás, jelesül a Minimem.

Semmi mást nem tud, csak kiválaszthatók azok az erőforrást zabáló process-ek, amelyeknek "szóljon", hogy szabadítson fel memóriát (hogy ezt hogyan teszi, lusta voltam elolvasni - de gondolom erőszakkal ráveszi a windows-t a pagefile használatára) ha a rendszer szabad erőforrásai egy adott mérték alá süllyednek. Okosan a foreground alkalmazásokat nem bántja, viszont a többinek ha kell 5 percenként szól, hogy: He!. Mint a képen is látjátok, nekem jelen pillanatban jópár alkalmazásom fut párhuzamosan (ebből két outlook példány :) lásd előző bekezdés) és azért van még mit a tejbe-, illetve a processekbe aprítani.

Mára ennyi.

SolveAll - problémás IT napok

2011. január 11., kedd

Office gyorsbillentyűk

2011. január 8., szombat

Könyvajánló 1.

Hasznos kis progik 1.

Közreműködők

Blogarchívum

Rendszeres olvasók