Könyvajánló 1.

Karácsony elmúltával gazdagodtam jó néhány (előre leegyeztetett) könyvvel, így írnék is erről pár szót. Az irodalmi alkotásokat hagyjuk, ennek a blognak nem célja az ilyesfajta csemegézés, de egy - illetve kettő - szakmai jellegű könyvről essen azért szó. Gondoltam, munkám kapcsán elmélyülök egy kicsit jobban az agilis szoftverfejlesztés bugyraiban - abban is a projektvezetésre, projekttervezésre vonatkozóan. Sok magyar nyelvű irodalom nem áll a témában rendelkezésre, de a Libri kínálatában megtalálni véltem a megfelelő irományt: Robert C. Martin: Tiszta kód - Az agilis szoftverfejlesztés kézikönyve, amihez számomra érthetetlen módon még egy rövid leírást sem csatoltak - pedig az ára szerintem indokolná ezt. Felvetettem a Nagy Karácsonyi listára, amit feleségem disztributál a család megfelelő tagjai felé, akik ötlethiányban szenvednek az ajándékozást illetően. A Könyv terv szerint meg is érkezett, de azt kell, hogy mondjam, elég nagy csalódást okozott. Szakmailag biztosan egy tökéletesen megírt és átgondolt művel volt dolgom, amit kifejezetten szoftver-, azon belül is Java fejlesztőknek írtak, rengeteg példán bemutatva, hogy hogyan tudunk ultra agilisek lenni. Ezt több okból érzem gyengének. Először is nem a fejlesztő lesz agilis, hanem az agilis módszertanból kifolyólag maga a szoftver tervezése agilis, így a fejlesztő is kénytelen olyan kóddarabokat írni, amelyek ennek a "filozófiának" megfelelnek. Másrészt aki látott már kész alkalmazást kód szinten az a fejlesztő biztos, hogy egy ilyen példatárral kezében nem áll neki átagilisíteni a már meglévő kódot, főleg azért mert az nem úgy volt tervezve. De erről vitatkozzanak azok, akik egy 600 oldalas könyv után úgy érzik remeg a kezük, hogy végre egy jó szaftos agilis kódot írjanak. A harmadik problémám - ami a könyv becserélésére késztetett - hogy egy szó nem sok, annyit sem találtam a projekt tervezésével vagy vezetésével kapcsolatban. Libribe vissza, blokk lobogtatva, csere. Már az ünnepek előtt kacsingattam egy könyvre, abból az okból, hogy a címe kísértetiesen hasonlít az egyik "legkedvencebb" könyvemre: Valentyin Azernyikov - Törvényszerű véletlenek mésfél évszázad a fizikájában.

Ez a könvy: Michio Kaku - A lehetetlen fizikája. A címéből adódóan valóban a fizika, sőt a modern fizika világába enged betekintést és nem is akárhogy - olyan lebilincselő és egyszerű módon megfogalmazva, hogy a még hozzám hasonló laikusok (sőt azt gondolom leginkább ők) is megértik azokat a fizikai elméleteket, kísérleteket, eredményeket, amelyek egy olyan felső szintű fizika és matematika termékei, amiről nemhogy nem hallottunk még sosem, de valószínűleg a hozzájuk vezető út első lépcsői is kilométerekre vannak tőlünk. Álljon itt a Libri rövid leírása, annál jobbat úgy sem tudok írni:

"A lehetetlenek világának lebilincselően izgalmas tudományos felderítése - a halálsugaraktól és az erőterektől a láthatatlanná tevő köpönyegig. A szerző kifejti, mennyire válhatnak elérhetővé ezek a technológiák a következő évtizedekben vagy évezredekben. Száz évvel ezelőtt a tudósok azt mondták volna, hogy a lézer, a televízió és az atombomba kívül esik a fizikailag lehetséges dolgok világán. A lehetetlen fizikája című könyvében a tekintélyes fizikus, Michio Kaku megvizsgálja, milyen mértékig válhatnak a jövőben hétköznapi valósággá a tudományos-fantasztikus irodalomból ismert módszerek és eszközök, amelyeket ma még egyformán lehetetlennek tartunk. Kaku a sci-fi világából indul ki, hogy a teleportációtól a telekinézisig szemügyre vegye a fizika ma ismert törvényeinek az alapjait - és korlátait. Lenyűgöző és gondolatébresztő beszámolójában elmagyarázza: • Miként lehet képes az optika és az elektromágnesség (az elektrodinamika) tudománya a fénnyel körbekerültetni egy tárgyat, ahogy a patak körülfolyja a sziklát, és ezáltal a "folyás irányában'" elhelyezkedő megfigyelő számára láthatatlanná tenni a tárgyat. • Hogyan lehet a torlósugár-hajtóműves rakétákkal, napvitorlásokkal, antianyaggal működő hajtóművekkel vagy nanorakétákkal eljutni a közeli csillagokig. • Miként válhat egyszer majd lehetségessé - az MRI, a számítógépek, a szupravezetés és a nanotechnológia lehetőségeit kihasználva - az egykor áltudománynak tartott telepátia és pszichokinézis. • Miért összeegyeztethető az időgép a kvantumfizika ismert törvényeivel, noha csak egy hihetetlenül fejlett civilizáció lehetne képes egy ilyen berendezést megépíteni."

Végül álljon itt egy link Michio Kaku Wikipedia-s oldalára, mert megérdemli.

Csillagos ötös, ha végeztem ezzel a könyvvel, biztos, hogy nekiesek a többinek is.